Hat körül lehet, a nővér megmosdat szivaccsal. Nem vállalom még, hogy elmenjek a fürdőszobáig. Ehhez megmutatja, hogy kell úgy felülni, hogy az ember ne nagyon használja a hasizmát – tehát ne fájjon. Picit oldalra kell fordulni (ennyire még jobb oldalra is tudok), lábat behúzni, és karral felnyomni magamat. A lábat ő kiteszi az ágy mellé, és már lehet is felállni. Egész könnyen megy, persze fáj, de kibírható. Ágyneműt is cserél, ehhez ki kell ülni a közeli fotelre. A felállástól hányingert kapok, és megizzad a fejem, elég rossz érzés. Kibírom az ágyneműcserét, lehet visszafeküdni. Kinyitjuk az ablakot, a friss levegő és a fekvés segít, elmúlik a hányinger.
Nyolc után reggeli. Addigra már sokkal jobban érzem magam, kezdek arra gondolni, hogy ez a laparoszkópos műtét jó dolog, nagyon gyorsan javul. Az új módszerrel már egyedül állok fel, és megnézem a reggelit. Háztartási keksz, három babapiskóta és egy joghurt, meg tea. Hát ez szerény reggeli, de én ezeket pont szeretem, és éhes is vagyok. Megeszem, semmi gond.
Kilenckor: véralvadásgátló injekció.
A hasam, már cső nélkül
Tíz körül jön a sebész, megnézi a hasamat, konstatálja, hogy a kivezetett cső zacskójában nincs semmi, és a csőben is csak savó. Gyalog követem a vizsgálóba, kiveszi a csövet. Rosszra számítok, de semmi különös. Mondja, ettől is könnyebb lesz, a cső néha belül szúr. Hát ezt nem nagyon éreztem, bár lelkileg kicsit zavart a cső léte, olyan ágyhoz kötöttnek éreztem magam tőle, főleg eleinte. De tényleg könnyebb lesz, ettől függetlenül is gyakorlatilag óráról órára javulok. Lecseréli a kötéseket is, ez egy kicsit érzékeny, meg a köldöknél csiklandós is. Megbeszéljük, hogy másnap reggel már elmehetek, de ha nagyon akarok, már ma este is. Annyira azért nem vagyok biztos a dologban, maradok. A képen a hasam, már cső nélkül. A vörös szín a műtéthez használt fertőtlenítőtől van.
Ebéd zöldségleves, krumplipüré, piskóta. Jól esik, szeretem az egyszerű ételeket.
Ha már ilyen jól elmentem a vizsgálóig, elhatározom, hogy sétálok a kórházi folyosón. Ezt délután meg is teszem, jól sikerül, alig fáj, mondjuk kiegyenesedni azért nem tudok. Aznap már nem is kérek fájdalomcsillapítót, ha fekszem, szinte egyáltalán nem érzek semmit.
Tovább rettegek a tüsszentéstől, köhögéstől, de megúszom, Egyre jobban tudok viszont krákogni – a gyakorlat teszi a mestert, no meg gyógyul a seb is! Enyhe orrfújás működik.
A felülés is egyre jobban megy, néha kiülök a fotelbe olvasni.
Vacsora kenyér, margarin, sonka, sajt, joghurt, tea.
Estefelé már annyival jobb, hogy olyan apróságokat is észreveszek, amivel eddig nem tudtam törődni. Például néhány helyen a borotválástól be van gyulladva a bőröm (piros), kapok rá kenőcsöt (Fenistil), ez használ is. Észreveszem azt is, hogy a bal oldalon először szúrt csukló fölötti véna megdagadt, kicsit be van gyulladva. Kapok rá jeget.
Egyedül megyek a fürdőszobába, WC-re, semmi gond, kivéve, hogy széklet az nincs. Ezt a nővérek nem helyeslik, kapok rá kúpot (pezsgőkúp), úgy nem mehetek haza, hogy ne legyen. Így aztán nekilátok, ezzel a segítséggel negyed óra múlva már el is felejtem a dolgot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: