Eljött a varratszedés megbeszélt délelőttje.
A kórházig autóval mentem, most először vezettem újra saját magam. Ezzel nincs gond, a biztonsági övet gondosan elhelyeztem, maximum a szögletesebb üléshelyzet picit zavaró.
A kórházi sebészeti ambulancián találkoztam a sebésszel, aki pár perc alatt ki is vette a varratokat. Ez egyáltalán nem fáj, épp, hogy csak feltűnik.
A négy sebet leragasztotta egy-egy pici öntapadós gézzel. Azt mondta, hogy másnap már nyugodtan lehet őket zuhanyozni is, sőt hétvégén (azaz három nap múlva) már lehet élővízbe, medencébe (akár termálvízbe is) menni.
Megkérdeztem, hogy vissza kell-e ragasztani a gézeket, ha leesnek. Nem.
El kellett menjek a táppénzes papírért a körzeti orvoshoz, ma négytől rendelt. Úgy tűnik, hogy csak 24 órával a kórházi távozás utánig lehet egyszerűen elintézni ezt az igazolást, és visszamenőleg csak legfeljebb három napig igazolhat a körzeti orvos. Most azért megoldotta, de javasolta, hogy ilyen esetben már a kórházból való távozás napján hívjam fel telefonon. Ezt egyébként meg is tettem annak idején, csak épp vele nem sikerült beszélni, akkor még nem rendelt. Kizárólag akkor működik a dolog, ha a saját körzeti orvosával beszél az ember. Tanulság nekem és a tisztelt olvasónak.
Mire hazaértem, az egyik géz (a jobb alsó, az, ahol a cső kilógott belőlem) le is esett, alatta látható seb szinte nincs is, olyan, mint egy közepes karcolás.
A diétáról:
Reggeli: Weetabix kávával, rizses csokiszelet. Persze ez nem túl sok, de oda kellett érjek a kórházba…
Ebéd: mivel meg kellett várjam a körzeti orvost, aki négytől rendel, étteremben ettem. Itt nem volt egyszerű a pincérnővel megértetnem, hogy könnyű ételt szeretnék, de végül sikerült. Roston sült csirke párolt zöldségekkel, bár a párolás után a zöldségeket kicist megforgatták olajban, úgy látszik a szakács e nélkül nem tud ételt elképzelni. Sebaj, azért az egészet nem ettem meg, és így is jóllaktam. Eszpresszó. Rowachol.
Vacsora a szokásos hideg.
Általános állapot: jó, ma a varratszedés és a körzeti közötti várakozási időt ügyintézéssel töltöttem a városban. Ez kis pihenőkkel jól ment, nem lehet még elfelejteni, hogy egy hete műtöttek, de már nem jut minden percben eszembe. Köhögés, ha kell, semmi gond.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: