1.0Egy epeműtét történetehttps://epemutet.cafeblog.huBubblehttps://epemutet.cafeblog.hu/author/bubble/<p>Hat körül lehet, a nővér megmosdat szivaccsal. Nem vállalom még, hogy elmenjek a fürdőszobáig. Ehhez megmutatja, hogy kell úgy felülni, hogy az ember ne nagyon használja a hasizmát - tehát ne fájjon. Picit oldalra kell fordulni (ennyire még jobb oldalra is tudok), lábat behúzni, és karral felnyomni magamat. A lábat ő kiteszi az ágy mellé, és már lehet is felállni. Egész könnyen megy, persze fáj, de kibírható. Ágyneműt is cserél, ehhez ki kell ülni a közeli fotelre. A felállástól hányingert kapok, és megizzad a fejem, elég rossz érzés. Kibírom az ágyneműcserét, lehet visszafeküdni. Kinyitjuk az ablakot, a friss levegő és a fekvés segít, elmúlik a hányinger.</p> <p>Nyolc után reggeli. Addigra már sokkal jobban érzem magam, kezdek arra gondolni, hogy ez a laparoszkópos műtét jó dolog, nagyon gyorsan javul. Az új módszerrel már egyedül állok fel, és megnézem a reggelit. Háztartási keksz, három babapiskóta és egy joghurt, meg tea. Hát ez szerény reggeli, de én ezeket pont szeretem, és éhes is vagyok. Megeszem, semmi gond.</p> <p>Kilenckor: véralvadásgátló injekció.</p> [caption id="attachment_36" align="alignleft" width="300"]<img class="wp-image-36 size-medium" src="https://epemutet.cafeblog.hu/files/2015/06/20080207072-300x225.jpg" alt="A hasam, már cső nélkül" width="300" height="225" /> A hasam, már cső nélkül[/caption] <p>Tíz körül jön a sebész, megnézi a hasamat, konstatálja, hogy a kivezetett cső zacskójában nincs semmi, és a csőben is csak savó. Gyalog követem a vizsgálóba, kiveszi a csövet. Rosszra számítok, de semmi különös. Mondja, ettől is könnyebb lesz, a cső néha belül szúr. Hát ezt nem nagyon éreztem, bár lelkileg kicsit zavart a cső léte, olyan ágyhoz kötöttnek éreztem magam tőle, főleg eleinte. De tényleg könnyebb lesz, ettől függetlenül is gyakorlatilag óráról órára javulok. Lecseréli a kötéseket is, ez egy kicsit érzékeny, meg a köldöknél csiklandós is. Megbeszéljük, hogy másnap reggel már elmehetek, de ha nagyon akarok, már ma este is. Annyira azért nem vagyok biztos a dologban, maradok. A képen a hasam, már cső nélkül. A vörös szín a műtéthez használt fertőtlenítőtől van.</p> <p>Ebéd zöldségleves, krumplipüré, piskóta. Jól esik, szeretem az egyszerű ételeket.</p> <p>Ha már ilyen jól elmentem a vizsgálóig, elhatározom, hogy sétálok a kórházi folyosón. Ezt délután meg is teszem, jól sikerül, alig fáj, mondjuk kiegyenesedni azért nem tudok. Aznap már nem is kérek fájdalomcsillapítót, ha fekszem, szinte egyáltalán nem érzek semmit.</p> <p>Tovább rettegek a tüsszentéstől, köhögéstől, de megúszom, Egyre jobban tudok viszont krákogni - a gyakorlat teszi a mestert, no meg gyógyul a seb is! Enyhe orrfújás működik.</p> <p>A felülés is egyre jobban megy, néha kiülök a fotelbe olvasni.</p> <p>Vacsora kenyér, margarin, sonka, sajt, joghurt, tea.</p> <p>Estefelé már annyival jobb, hogy olyan apróságokat is észreveszek, amivel eddig nem tudtam törődni. Például néhány helyen a borotválástól be van gyulladva a bőröm (piros), kapok rá kenőcsöt (Fenistil), ez használ is. Észreveszem azt is, hogy a bal oldalon először szúrt csukló fölötti véna megdagadt, kicsit be van gyulladva. Kapok rá jeget.</p> <p>Egyedül megyek a fürdőszobába, WC-re, semmi gond, kivéve, hogy széklet az nincs. Ezt a nővérek nem helyeslik, kapok rá kúpot (pezsgőkúp), úgy nem mehetek haza, hogy ne legyen. Így aztán nekilátok, ezzel a segítséggel negyed óra múlva már el is felejtem a dolgot.</p>rich