Kedves Olvasó! Ez itt a blog vége. Javaslom, hogy aki szeretné testközelből, de még nem élesben átélni egy sikeres laparoszkópos epeműtét történetét, lapozzon az elejére, és időrendben olvassa végig.
A blog célja, hogy minél teljesebb beszámolót adjak egy epeműtét előzményeiről, a műtét napjáról, és a lábadozásról is.
Tizenkilenc nappal a műtét után ma már azt mondhatom, hogy mind közérzet, mind pedig sebgyógyulás, tünetek, mozgási képesség, stb. terén gyógyultnak tekintem magam, és a diéta is nagyon megközelíti a normális étrendet (azzal, hogy én egyébként sem szeretem a nagyon zsíros ételeket).
Ezért untatnám az Olvasót azzal, ha tovább írom ezt a blogot, a mai nappal be is fejezem, kivéve, ha még utólag történik velem valami említésre méltó epe ügyben, mert akkor természetesen azt meg fogom írni.
Tervezem, hogy elkészítek még egy táblázatot a közérzet és tünetek változásáról időrendben, ezt közre fogom adni majd.
Kérdéseket, kommenteket szívesen fogadok, és tapasztalataimat illetően megpróbálok válaszolni is, természetesen nem orvosi témában. Utóbbi ügyben feltétlenül javaslom, hogy belgyógyásszal, gasztroenterológussal és sebésszel beszéljen a kedves Olvasó.
Minden jót és jobbulást!