Jól alszom, kilenc után ébredek az ébresztőórára (fel kell kelni, mert reggel be kell adni az injekciót). Felkeléskor érzem, hogy a derekam fáj, mert túl mereven fekszem, nem forgolódok, mint máskor. Ez aztán gyorsan elmúlik.
Felüléskor belehasít a felső középső seb, nem lehet azért elfelejteni.
Beadom az első nővér nélküli öninjekciót, sikerül, egy kicsit fáj, valószínűleg nem állva kellett volna.
Reggeli sovány túró, pirítós, sonka, almalé. Időnként bekapok egy-egy kekszet.
Hirtelen eltüsszentem magam, csak arra van időm, hogy a hasamra szorítsam a kezem, de semmi gond, micsoda megkönnyebbülés…
Ma már nem nagyon kell igazán feküdnöm napközben, inkább csak kényelmesen ülök és járkálok a házon belül.
Blogot is írok…
